2007. nov. 17.

» #2

2007. nov. 17. 2:05 | írta: csetaM.A.S.H. | 1 komment

Ráncok és púder  

Szaladnom kellett a metróhoz, késésben voltam. Beugrottam a kocsiba, sálamat kissé kiengedtem csak egy pillantás az utazókra. Jó kedvű fiatalok szórakozni indultak, szerelmesek csókolóztak a sarokban. Egy nő ült hozzám közel két gyermekével. Hatalmas nylon táskájából egy pillanat alatt varázsol elő bármit, amire a kölyköknek szükségük van. Sajtos csemegét oszt a gyerekeknek felváltva. Aki épp nem kapott, az hangos kiabálással jelezte a kocsiban utazóknak, hogy anyja nem eteti rendesen. Kiabálás, sikítozás, igazi könnyek hullanak. A nő kis üvegbe vizet öntött, hogy fiai szomjúságát oltsa. Mindkettő egyszerre akar inni. Földöntúli szomj tört rá mindkettőre, főleg, ha a testvér kapja meg azt. Pedig az anya igyekezett az éppen síró gyermek száját betömni a cumival, de ahogy az egyiktől elveszi, az máris éktelenül visít. A nő arca ráncos. Láttam a ráncokban, ahogy a gyerekek felsírtak hajnalban, ahogy betegségükkor az ágyuk mellett éjszakázott, pedig tudta, hogy másnap dolgozni kell.

Szemben velük ült egy középkorú csinos úri hölgy. Arca hibátlanul púderezve, ajka drága finom rúzstól csillog. Gyönyörű szőke haja arcába hull, onnan tekint a hangos családra. Hogy szánalommal, vagy vágyakozva tekint rájuk, nem tudom. Egyenes háttal ült ott. Egyedül.

 

Cseh Tamás 2oo7.

» #1

2007. nov. 17. 0:50 | írta: csetaM.A.S.H. | még nincsenek kommentek

 

Kőmíves 2ooo

Kezet fogtunk mindannyian, és megígértük, hogy annak a feleségét áldozzuk fel, aki a leghamarabb ér ide. Már egy hónapja építjük Déva várát, de a falak nem akarnak megállni. Hétfőn elkezdjük az alapoknál, kedden felhúzzuk a falakat, és szerdára összedől az egész. Próbáltuk már több műszakban. Használtunk többféle alapanyagot. A sokadik mérnök sem tudta megállapítani, miért dől össze a vár. A legkorszerűbb technikák alkalmazásának sikertelensége után döntöttünk úgy, hogy valakit bizony befalazunk. Sokat töprengtünk azon, hogy kit falazzunk be. Tarnóczy azt mondta, hogy az ő felesége biztos vállalná a feladatot, de mivel tudtuk, hogy a felesége nem mindennapi házisárkány, ezért arra gondoltunk, hogy talán a felesége önkéntessége nem teljesen önszántából való. Aztán a mérnökökre gondoltunk – a városi ficsúrokra - de hitvány testüktől még egy kerítés sem állna össze. Tudtam, hogy az asszony úgysem ér ide a leghamarabb, hiszen először megnézi a sorozatokat a tévében, elvégzi a házimunkát, elmegy a bevásárló központba, és csak délután jön el hozzám, mikorra már minden munkatársam megkapta a nejétől az ebédet. Mindig ő az utolsó, ezért is vállaltam az egyezséget. Tudtam, hogy Kopereczky felesége lesz itt a leghamarabb, hiszen még friss házasok. Amikor olyan idős voltam, mint ők, hozzám is szaladt a nejem munka közben, és olyat főzött, hogy mind a tíz ujjam megnyaltam utána. De mostanra csak szalonnát hoz nekem kenyérrel, vagy valami menüt. Rezedának a neje lovas kocsival jár, gondolom a négy telivér gyorsabb, mint a nejem. Csáky neje meg mindig ezen a lovas kocsin van, tehát itt a holtverseny miatt két asszony teste kerül a falba. Ebben az esetben úgy fog állni Déva várának fala, ahogyan azt elképzeltük. Sőt ahogy Rezedáné testességét ismerem, még vagy két emeletet felhúzhatunk a várra.

A reggeli fogadásra egész nap nem gondoltam. Fütyörésztem munka közben valami dalt, amit a rádióban hallottam. Vígan dolgoztam, hiszen biztos voltam benne hogy nem az asszony lesz az, aki a leghamarabb ideér. Eljött az ebédidő és a fiúkkal leültünk a parton, hogy láthassuk melyikünk neje fordul be először az erdőből kivezető úton. Direkt úgy ültem, hogy láthassam, Kopereczky arcát, amikor az meglátja a kis nejét, amint az hozza nagy boldogan a férj urának az ebédet. Hogy fog állni estére az a fal! Már el is gondoltam, hogy a prémiumból - amit azért kapunk, mert ilyen furfangos módon és építési technikával felállítjuk a várat – mit fogok venni. Veszek magamnak két igazi telivért, a ház köré fa kerítést húzatok, a falu népét mulatni hívom a házamba, adósságaim rendezem, és a nejemnek meg rendelek valamit a tv-ből. Vígan pöfékeltem a dúsan megrakott pipámmal, mert tudtam, lesz pénz dohányra.

De kiesett a dúsan megrakott pipa a számból, amikor megláttam Annát befordulni a fák közül. Sose láttam még őt ilyen szépnek. Arca fiatalosan kipirult, hiszen rohant az étellel. Hófehér karjára akasztotta a kosarat, amelyben friss leves gőzölgött. Ő akart a legjobb, leggyorsabb feleség lenni mind közül. Meg akarta mutatni mindenkinek, hogy ő a legszorgalmasabb a falu asszonyai közül. Kiáltani szerettem volna, de egy szót sem tudtam szólni. Odaért hozzánk, letelepedett közénk. Egy szót sem szólt, csak finom gyapjú terítőt rakott mellém és megterített nekem. Finom húsleves, friss hal és érett gyümölcs. Az utolsó vacsorája, amit én fogok megenni. Hirtelen odaszólt nekem: - Áll már az a fal? Halkan válaszoltam neki: - Estére állni fog. Látta rajtam, hogy elsápadtam és nehezen megy a zsíros leves le a torkomon. Így szólt: - Mi van magával, csak nem beteg? Mondtam magának, hogy abból a pálinkából holnapra is hagyjon. Bár hallgattam volna rá, és ne válaszoltam volna neki olyan közönyösen tegnap este, hogy: -Hallgass, asszony. Mentem volna oda hozzá inkább, öleltem volna át görcsös kezemmel derekát, és csókoltam volna száját, bár ne Baradlayval iszogattam volna. Eszembe jutottak a régi idők, amikor még a szalmában feküdtünk kis suhancként és azt mondtam neki: - Anna, én téged feleségül veszlek. Mire ő mosolyogva azt válaszolta nekem: - Ej, ne bolondozzon velem!

Akkor még nem volt gondunk semmire. Nem jutott eszünkbe hol élünk majd, mit eszünk holnap, nem jutott eszünkbe Déva vára, és az sem hogy bármelyikünkből is építési alapanyag válhat.

De most itt állok előtte, és ő szó nélkül tudja mit kell tennie, mert már évek óta megértjük egymást szavak nélkül, vagy azért mert a munkások leplezetlen mosollyal először őt bámulják majd a falat, majd ismét őt. Elindul hát büszkén a fal felé, mellkasát kihúzza, barna hajába belekap az erős szél, amikor meglátja a terveket majd rám szól: - Ej, maga részeges disznó hát megmondtam magának, hogy ne igyon annyit, mint a szamár azzal a Baradlayval! Hát már egy építési tervet sem tud értelmezni? Hát maguk az északi homlokzatot a déli alapra húzták!

Azzal hátat fordított és hazament. Senki sem szólt percekig. Én a meghatottságtól, a munkások meg azért, mert nem tudták mi az a homlokzat. Hozzáláttunk hát a munkához és estére állt Déva várának hatalmas fala. A vár ura nem volt fukar a bérünkkel.

A rengeteg pénzből vettem két telivért, kerítést húzattam a ház köré, meghívtam a falu népét mulatni, pöfékeltem a dúsan megrakott pipámmal és rendeltem a nejemnek valamit a tv-ből.

Cseh Tamás 2oo5.